Mintha a történelem megismételné önmagát kicsiben. Az '56 utáni megtorlások szagát érzem a levegőben terjengeni Esztergomban. Fel kell állni Esztergomnak vagy végleg eltűnik a szürkeségben. A kiskirályság pedig tovább virágzik. Hisz onnan nézve minden nagyon szép és minden nagyon jó. Csak ezt egyre kevesebben hisszük el. A magyar egy birka nemzet. Nagyon sokáig tűri azt, ha hülyének nézik, ha elnyomják, ha csendre intik. De ha megmozdul, úgy istenigazából, akkor nem lesz megállás. Egyre több városlakóban ott az igény arra, hogy megmozduljon valami. De más nem fog most sem helyettünk cselekedni. Magunknak kell felállni és elindulni a cél felé! Ébredj fel, Esztergom!
A tömegbe nem lőnek ugyan, de mindenki meggondolja: mit mondjon, ki hallhatja? Mi kára származhat belőle neki vagy a családjának? Közben pedig a hatalom dolgozik. Egy mindenek felett. Amit ő mond az legyen, aki ellentmond, az ellenség. Személyes ellenség. Fényképek készülnek az utcán. Kik azok akik ott voltak? Ellenségek. Aki rosszat mond annak mennie kell, aki kérdez annak mennie kell. Az csapat pedig dolgozik. Egy hivatalnyi ember egyetlen egyért. A szavazógép is teszi a dolgát. Néha egy-egy meginog, de fogva van ezzel-azzal, ezért visszatér a feladatához. Követni a vezért. Azt a vezért aki mindenkinél mindent jobban tud. A vezér pedig büszke önmagára és a végén elhiszi, hogy amit ő tesz, az az egyedüli üdvözítő megoldás. Akik másként gondolkodnak azok pedig ellenségek. ELLENSÉGEK. Akiket el kell lehetetleníteni. Keresztbetenni nekik ahol lehet. Kirúgni őt, kirúgni a családtagját, átvilágítani, cégének szerződéseit felülvizsgálni.
2007. október 23., kedd
Ébredj fel, Esztergom!
(forrás: aSk - SzeretGom.hu)
